Természeti viszonyok: Az ország főszigetét északról a 900 méter-1,5 km széles Johori-szoros választja el Malajziától, vagyis a Maláj-félszigettől. A sziget déli részét a Malaka-szoros hullámai mossák, amelyben közel 60 kis sziget áll szingapúri fennhatóság alatt. A kis területű ország legnagyobb része síkság, és csak pár szigethegy emelkedik ki felszínén. Ezek közül a legmagasabb a Bukit Timah nevű domb 167 méterrel a tenger szintje felett. A sekély parti sáv feltöltésével a sziget területét folyamatosan növelik. Szingapúr területének már csak mindössze 5%-án burjánzik mind a mai napig a trópusi esőerdő a feltöltések miatt. Ennek kárpótlásaként hozták létre a város botanikus és állatkertjét, amely a világ egyik legszebbje a maga műfajában, trópusi gyűjteménye pedig páratlan. Saját vízforrása alig van, így a sziget egyetlen édesvíz készlete az esővíz, amelyet több víztározó gyűjt össze (Seletar, Murai, Pandan stb.).
Története: Egy herceg alapította a 3. sz-ban. Ebben az időben Tomaszeknek nevezték a Maláj-félsziget csücskén elhelyezkedő szigetet. Sokáig csak halászok és kalózok tanyáztak a kicsi kis kikötőben, melyet a 14. században a Majapahit Birodalom döntött meg. Ekkor Tomaszek egyre nagyobb várossá fejlődött, de még mindig nem tartozott a legfontosabb települések közé. Hamarosan a Sziámi Királyság tette rá a kezét a területre, majd a 15. század elején a Malakkai Szultanátus birtokába került. A következő évszázad a lassan fejlődő városka életében sorsdöntő volt. Először jelentek meg Szingapúr partjainál európai hajók. A megannyi gyarmatosító birodalom közül a britek emelkedtek ki győztesként és a városkát Szingapúrnak nevezték el. Amikor 1869-ben megnyitották a Szuezi-csatornát a matrózvilág egyik legismertebb kikötőjévé vált. II. világháborúban1942-ben japán csapatok elfoglalták Szingapúrt, de a háború elültével a sziget újra a britek birtokába került. 1946-ban önálló koronagyarmatként kezelték, majd 1959-ben önigazgatást nyert el és csatlakozott a Maláj Államszövetséghez. 1965. augusztus 9-én Szingapúr független állammá alakult,
Gazdasága: A stratégiai jelentőségű kikötője hamarosan a világ egyik legfejlettebb államává tette a várost. Ma már alig lehet elképzelni, hogy alig 100 évvel ezelőtt szemetes, cölöpházakkal teletűzdelt kis kikötő volt, hiszen ma központjában a leghatalmasabb bankok és társaságok felhőkarcolói állnak, modern sugárutakkal és üzletekkel. A világon az egyik legmagasabb egy főre jutó GDP-vel büszkélkedő kis államban szigorú törvények védik a környezetet, de súlyos büntetést szabhatnak ki arra, aki közterületen szemetel, köpköd, cigarettázik. Itt található a Föld legnagyobb olajfinomító-kapacitása. A világ leggazdagabb állama. Mezőgazdasága: főként kaucsukot, olajpálmát, dohány és gyümölcsöket termel az ültetvényeken. Ipara elsősorban ónkohászat és cementgyártásra épül.
Lakossága: A kínai származású szingapúriak alkotják a szigetállam lakosságának legnagyobb részét, mintegy 75.2%-át A többiek maláj, indiai, arab, zsidó, thai, japán és európai származásúak.
Fontosabb látnivalói: a gyarmati időket idéző Clarke Quay kikötő, melyet mára már zsúfolt kiülős éttermek és esti szórakozóhelyek alkotnak; a Lepkék Parkja, a Rovarok királysága, az Ócenárium és a Jurong madárpark.

Terület: 35980 km², Főváros: Tajpej, Hivatalos nyelv: Mandarin, Népsűrűség:636 fő/ km², GDP:629,8 millió dollár, GDP/fő: 27122 dollár, Pénznem: új tajvani dollár
Természeti viszonyok: Egy csendes-óceáni szigeten fekszik, Kína partjaitól kb. 200km-re délkeletre. A szigetet északról a K-kínai-tenger, keletről a Fülöp-tenger, délnyugatról a Dél-kínai-tenger határolja. Tajvan keleti része hegyvidék, mely a szigetnek kb. kétharmadát foglalja el, nyugat felé síkság terül el. Legmagasabb pontja a Ju San (3952 m.). Tajvan éghajlata trópusi-óceáni. Az esős évszak júniustól augusztusig tart. Előfordulnak hurrikánok és földrengések.
Története: Nem tudni, a kínaiak mikor fedezték fel Tajvant, elképzelhető, hogy már a 3. században, de a 17. századiholland hódításig a szigetet csak az őslakók lakták. 1662-ben a hollandokat kiűzték a szigetről és megalapult a Tungning Királyság, ami húsz évig állt fenn. Tajvan innentől a kínaiaké volt 1895-ig. Ekkor megalapították a Tajvani Köztársaságot. de nemsokára azonban a japánok elfoglalták, építkezésekbe fogtak a szigeten, kiépült az infrastruktúra, iskolákat alapítottak. A II. világháborút elveszítve a japánoknak meg kellett válniuk Tajvantól, ami kínai katonai megszállás alá került. Míg a kontinentális Kínában a győztes kommunista párt kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot, Tajvanon megmaradt a Kínai Köztársaság. Az állam gyorsan fejlődött, ma gazdaságilag a régió egyik vezető állama.
Gazdasága: Ásványkincsekben szegény sziget, mindössze rézből, kénből és azbesztből vannak kisebb készletei. Mezőgazdasága jelentéktelen, minden mezőgazdasági terméket importból fedez, melyek többsége a Fülöp-szigetekről illetve Kínából származik. Az országot víz- és atomerőművek látják el elektromos árammal. Ipara fejlett, mely a munkaigényes, kevés nyersanyagot igénylő ágazatokra (számítástechnikai ipar, elektronika) épül. Fontos még a hajógyártás, a kőolaj-finomítás és a vegyipar. Exportcikkek: gépek, elektronikai berendezések, fémek, textíliák, műanyagok, vegyipari termékek. Importcikkek: gépek, elektronikai berendezések, ásványi anyagok, kőolaj, mezőgazdasági termékek. Főbb kereskedelmi partnerek: Japán, Hongkong, USA, Kína, Dél-Korea. Fejlett közlekedési hálózatát 35 931 km hosszú közúthálózat és 1108 km hosszú vasúthálózat alkotja. Az országban 37 repülőtér található, melyek közül a legjelentősebb Tajpej és Kaohsziung repülőterei.
A népesség 98%-a kínai (melynek 84%-a tajvani, 14%-a "szárazföldi" kínai), 2%-a pedig a helyi 20 őslakos népcsoport tagja. A lakosság 59%-a taoista, 37%-a buddhista, 2%-a római katolikus, 2%-a pedig protestáns.
Fontosabb látnivaló: Tajvan egyik nevezetessége a Nemzeti Palotamúzeum, mely több mint 650 000 kínai bronz-, jade-, porcelánműtárgyból, festményből, kalligráfiából áll. A gyűjtemény olyan kiterjedt, hogy egyszerre csak kb. a századrészét szokták kiállítani.
 
 

Terület: 99274 km², Népsűrűség: 488 fő/km², Főváros: Szöul, Hivatalos nyelv: koreai, GDP: 1099 milliárd dollár, GDP/fő: 22543 dollár, Pénznem: dél-koreai won
Természeti viszonyok: A Japán- (Korea nem ismeri el ezt az elnevezést) és a Sárga-tenger között húzódó Koreai-félsziget déli részén fekvő ország nyugati és déli partvidéke tagolt, a partokat több ezer apró sziget övezi. A félsziget keletről és nyugat felé lejt, keleti és középső részén észak-déli irányban húzódó hegységek vannak. A két hegységet a Naktong folyó völgye választja el. Legmagasabb csúcsa az ország legnagyobb szigetén, a Csedzsu-szigeten emelkedik. A Sárga-tenger melléke dombvidék, illetve síkság.
Története: Az 1945-ig egységes Korea területén Kicsa király i. e. 1100 körül alapította az első dinasztiát. Ezt délen Három Han Birodalma váltotta fel i. e. 194-ben. Az egységes koreai állam i. sz. 668-ban jött létre, Csoszon néven. Az országban 1395-től egészen a japán megszállásig (1910) a Ri-dinasztia uralkodott. A japánok a második világháború idején rendőri diktatúrát vezettek be, és az ország gazdaságát katonai céljaik szolgálatába állították. 1945-ben az ország északi részét szovjet, a déli részét amerikai csapatok szállták meg, és a 38. szélességi kör mentén felosztották az országot. 1948. augusztus 15-én kikiáltották a Koreai Köztársaságot. A két Korea viszonya egyre jobban elmérgesedett, ami 1950-ben a Koreai háborúhoz vezetett. Az egyik fél győzelmével sem végződő háború az 1953-ban aláírt tűzszüneti egyezménnyel ért véget, a két Korea azonban technikailag 2007-ig háborúban állt egymással, de 2007-ben 57év után aláírta a békét a két koreai állam és megindult az első menetrendszerűen közlekedő vonat a két ország között.
Gazdasága: Az újonnan iparosodó országok első hullámához tartozik, a világ egyik sikergazdasága. Míg három évtizeddel ezelőtt az ország gazdasági fejlettsége a szegényebb afrikai, illetve ázsiai államok szintjén állt, addig jelenleg egy főre levetített GDP-értéke 20-szorosa Észak-Korea mutatójának. Földje ásványkincsekben szegény (kevés szén, színesfémek ércei). Energiaigényének egyharmadát atomerőművek fedezik. A szubtrópusi éghajlaton a mezőgazdaság fontosabb terményei a rizs, a gyapot, a szója, a burgonya és a dohány. Jelentős a halászat. Az ipar vezető ágazata az elektronika és elektrotechnika, a hajógyártás és az autógyártás. A feldolgozóipart a korszerű alapanyaggyártás képviseli (kohászat). Exporttermékek: elektronikai eszközök, gépek és berendezések, járművek, acél, hajó, textíliák, cipő, hal. Importtermékek: gépek, elektronikai eszközök, kőolaj, acél, járművek, textíliák, vetőmagok. Főbb kereskedelmi partnerek: USA, Japán, Kína, Hongkong, Tajvan, Szaúd-Arábia, Ausztrália. A kikötők száma 10. A legfontosabbak: Puszan, Incshon, Ulszan. Repülőterek száma: 69, melyből a legjelentősebb nemzetközi repülőterek: Szöul, Puszan, Csedzsu. Az ország vasúthálózatának hossza 6517 km. AZ ország közúthálózatának hossza 86 990 km, ebből 1570 km autópálya.